Miért?
Miért van az, hogy némelyek tökéletes külsővel születnek, amíg másoknak néha még a normális sem adatik meg?
Minden ember egyenlő, mondják, akik jobbak a többieknél....
Miért lesz valaki hihetetlenül tehetséges, amíg más csak egy elvakított átlagember?
Megint ez az igazságtalanság mardos...

A legrosszabb dolog rájönni arra, hogy abban is semmi vagyok, ami a legjobb magamban... Hogy ez a cseppnyi jó dolog sem jó. Csak magamhoz képest ér valamit. Hogy nincs semmim.
Hogy átlagalatti vagyok...
És pont azáltal válok azzá, hogy ezt nem tudom elfogadni.

Önmarcangolás.
Önsajnálat.
De utálom...
És az önutálat utálata taszít vissza az önutálatba...

Azt hiszed, hogy valamiben jó vagy, amíg magadon kívül másokra nem nézel rá. Aztán amikor meglátod, hogy amit te tudsz, az semmit nem ér, az eléggé össze tud törni...

Legalább ne hinnék magamban.

Akkor legalább magamnak nem hazudnék...