Loona blogja

Valójában nem sétálok esőben, pocsojába sajnos végképp nem lépek, de kinézek az ablakon, és elképzelem. És szagolom a levegőben kúszó esőillatot.
Nincs kedvem felöltözni, felkabátolni, felbakancsolni, satöbbi. (lusta. már megint. utálja magát emiatt)

Ma belegondoltam, hogy nagyjából fél évvel ezelőtt mennyire más voltam. Óriási mértékben átformázta a sors (Isten?) segítő keze jellemem színtelen kis gyurmabábuját. (ezt a metaforát megjegyzem, azértis.)

Egy idézet egy énekeskenőcskétől, akinek valaha nagyon imádtam csalogányhangját: "Thanks for making me a fighter!"

Lent voltam, szárnyaltam, leestem. És most magamtól kell felállnom.

Saját életem van?
Ilyen érzés lenne?

hmm..

Szabad vagyok. Olyan vagyok, amilyen én akarok lenni, nem olyan, amivel másnak kellene megfelelnem.
Ami most vagyok, az csak én vagyok, csak az én felelősségem.
Felelősség.
Hogy megtaláljam a helyes utat.

félek magamtól?

Esőben sétálok, pocsojába lépek.
Megyek bakancsolni.