Loona blogja

"...Most testemben elbújt félős kis pára,
Igen az vagyok inkább.
A felhőknek lába.
Eső, csak eső lép odakint,
De idebent nem hull,
Nem hull, csak úgy ideint." /E.H.: Odakint a Földön esik/

Elkezdtem olvasni a Kis herceget. Ez kb. a harmincadik alkalom életem során. Igen, azt hiszem, kb. ennyiszer olvastam már el... És még mindig imádom. :) Azt hiszem, a következő a Micimackó lesz. Kedvenceim: gyerekkönvyek, amiket valójában felnőtteknek írnak.

Ma megköszöntem a Teremtőnek, hogy ilyen ízléssel születtem. Ha nem imádnám ezt az esős, borús, borzongató időjárást, már régen megőrültem volna. Szerencsére ez megmelengeti az én kicsi szívemet. :) Ma sétáltam reggel a suliba, és élveztem az arcomon a szúrós kis cseppeket, és a szürkés égboltot. Átjárt valami melankólikus-gyönyörű keser-édesség. Szeretem. Már csak a színpompálló levelek hiányoznak... Már előre is október-lázban égek. :)

Azt hittem, már túl vagyok Rajtad. Nem. Bár ezt Te úgysem fogod soha megtudni, de ennek talán még örülök is. Jobb így. Az Idő majd mindent megold...

Kezdem tudomásul venni személyen szürkeségét. Ezzel együtt kezdem hiábavalónak érezni az oly régen áhított új ruhatár beszerzését. Az eddigi egyéniségieskedés helyett mostanában inkább a háttérrel való egybeolvadáshoz van hangulatom. Még a végén natúrlány leszek...

Közeleg a nagy nap: szónoki adottságaim megmérettetése. Félek. Ha kevésbé lennék antiszociális, talán jobban menne a dumálás...

Furcsa, de mostanában kívülállónak érzem magam a saját életemben. Vagy inkább a saját életemből. Irányítok, de nem arra, amerre én akarok, hanem arra, amerre szükséges. És vannak dolgok, amiken felül szeretnék emelkedni, de képtelen vagyok. Magammal állok a legnagyobb harcban. Egyrészről meg akarok felelni a velem szemben állított kihívásoknak, és elvárásoknak, másrészt pedig le akarom sz*rni az egészet, és naphosszat szaladgálni a pusztában...

Egy ember tartja bennem a lelket: "A". Ha vele nem röhögnék napi másfél órát, már elvesztem volna a saját labirintusomban. Ezúton is üzennék neki egy nagy pulykatáncot. :D

Ünnepélyes fogadalom: idén tisztelet- és felelősségteljes leszek. Még jobban, mint eddig. Ma sok olyan dolgot kiabáltam az iskola falai közt bizonyos tanároknak címezve, és ígérgetve, amiket az ő érdekükben nem fogok betartani. :D Ja, és igyekszem nem megkeseríteni embertársaim életét. Mert ez nem fér bele az életfilozófiámba.
Desokat változtam..... Köszönöm ezt Istennek, és az élet kemény csapásainak. Mindenki azt kapja, amit megérdemel. Nekem ez járt. És lám: amióta kenyérrel dobálózok, azóta rám is kevesebb követ hajigálnak...